Nekünk mindig az maradsz...

Száz irányból érkeztünk,

Addig külön léteztünk,

Majd sorsunk közös teret kért,

Egy osztály szolgált keretként.

Volt, ki másnak ismerős,

Volt, ki ismeretlen hős,

Mégis mind együtt léptünk,

Formáltuk közös képünk.

Változhat az arcod,

Változhat a korod,

Változhat a könyved,

Benne kedvenc sorod,

De akármerre haladsz,

Nekünk mindig maradsz,

Aki voltál, aki vagy,

Aki szívünknek oly nagy.

Teltek-múltak hónapok,

Mosolyra volt mindig ok,

Kéz a kézben haladtunk,

Magunkra nem maradtunk.

A fiún serken lágy bajusz,

A lány magas sarkút húz,

Pengettünk sok közös húrt,

Megannyi élmény egybegyúrt.

Változhat az arcod,

Változhat a korod,

Változhat a könyved,

Benne kedvenc sorod,

De akármerre haladsz,

Nekünk mindig maradsz,

Aki voltál, aki vagy,

Aki szívünknek oly nagy.

Pillanat volt csak nekünk,

S egy szép napon felnőttünk.

Mikor egy út véget ér,

Megérted, hogy mennyit ér.

Kilépve, az Életben,

Volt döntés, volt véletlen,

S noha utunk szerte vitt,

Most ülünk együtt, újra, itt.

Változhat az arcod,

Változhat a korod,

Változhat a könyved,

Benne kedvenc sorod,

De akármerre haladsz,

Nekünk mindig maradsz,

Aki voltál, aki vagy,

Aki szívünknek oly nagy.

(2024. május hava)